Az események szemtanúja: A Margitszigeti Nagyszálló története során erőszakos cselekmények és öngyilkossági kísérletek lehettek tapasztalhatók.

Cselszövések és öngyilkossági kísérletek tanúja: A Margitszigeti Nagyszálló története

A több mint 150 éves Margitszigeti Nagyszálló históriái legalább olyan kalandosak, mint a középkorra visszavezethető szigetének a legendái. Ugyanis a nem mindennapi vendégsereggel büszkélkedő szálló az évtizedek során megannyi változáson esett át, miközben a falai rendkívüli események sorozatának lehettek tanúi.

Fotó: Ensana Thermal & Grand Margitsziget (Facebook)

Ybl alkotta fürdőkomplexum

A Margit-sziget kalandos életének megannyi meghatározó alakja között szerepelt József nádor, majd fia, József főherceg is, akiknek legfőbb törekvései közé tartozott, hogy a szigetből egy igazi tündérkertet varázsoljanak. E tervnek pedig elhagyhatatlan részét képezte a világszintű fürdőtelep kialakítása, ahol a fő szerepet a gyógyításnak szentelték.

Az épületeket Ybl Miklós álmodta meg – ekkor épült a napjainkra tovatűnt Margit-fürdő –, mára pedig csupán az egykori Alsó Vendéglő, a mai Holdudvar, valamint a Nagyszálló maradt ránk a komplexumból.

A Nagyszálló, a felvétel 1880-1890 között készült. Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei

Az 1873-ban, neoreneszánsz stílusban épült, eredetileg kétemeletes Nagyszállót a fürdővendégek részére hozták létre, 162 szobával, pompás berendezéssel, a fürdőszobákba bevezetett gyógyvízzel, tündöklő földszinti társalgóteremmel, könyvtárral, orvosi rendelővel és a kor legnagyobb kényelmével felszerelve.

Ha még többet olvasnál a Margitsziget kiépítéséről:

Megannyi átalakítás és fordulat a szálló életében

1913-ban, az akkor már a főváros kezében lévő szállót bérbe adták egy részvénytársaságnak, s ezzel korrupciós botrányok, valamint évekig tartó pereskedések sorozatát indították el. Végül az I. világháború után sikerült a fővárosnak visszaszereznie az épületet, majd a két világégés közötti időszakban jelentős fejlesztéseken esett át a hotel.

A szálló az 1940-es évek környékén. Fotó: Fortepan/Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Agnes Hirschi

Az 1920-as években Wälder Gyula építész, műegyetemi tanár tervei szerint építették át az akkor már Palatinus néven futó szállót, az 1930-as években pedig plusz egy emelettel és egy szanatóriumi résszel is bővült az épület.

Ezekből az időkből így írt róla a Budapesti Hírlap: „A Nagyszálló és a Szanatórium nemcsak lakást nyújt, a gyógyfürdője nemcsak üdülést, mert itt mindennek külön kedves varázsa van: a meghitt és finom margitszigeti hangulat külön specialitás, amelyet utánozni nem lehet.”