Kevés azon fényképészek száma, akiknek Klösz György gyűjteményéhez mérhetően sok képe maradt volna az utókorra. 60 ezer felvétel, 400 üvegnegatív, 4000 kópia, amelyek közül több, mint 1200 fénykép csak Budapestről készült. A XIX. század egyik – ha nem a leghíresebb – fotósa a városfényképészet úttörőjeként járta Budapest utcáit egykoron, s 40 éven keresztül dokumentálta, ahogyan az idén 150 éves főváros újjászületik és átalakul.
A Németországból jött gyógyszerész
1844-ben, a németországi Darmstadtban látta meg a napvilágot az akkor még Georg Kloess-nak nevezett fényképész, aki sok pályatársához hasonlóan először gyógyszerészként kezdett el tevékenykedni. Fényképészetet csupán néhány évig tanult Bécsben, majd 23 évesen költözött Budapestre, ahol két társával együtt a mai Petőfi Sándor és Régiposta utca sarkán megnyitotta az első műtermét.
A belvárosi „fényírdát” ekkor portréfotózás céljából alakította ki, s kisvártatva a kor egyik legjelesebb portréfényképésze lett. Klösz sorra készítette a fotókat a kor híres embereiről, színészeiről, művészeiről, államférfiairól, költőiről és tudósairól egyaránt. A több, mint 10 ezer darabból álló portrégyűjteményében pedig Klapka György, Liszt Ferenc és Munkácsy Mihály arca is feltűnt.
Ebben az időben azonban jó néhány kortársa igen nagy konkurenciát jelentett számára, így hát új vizekre evezett Klösz, az üzlete felvirágoztatása érdekében. 1870-től több, mint 1200 képet lőtt Budapest átalakulásáról, s vált a századfordulóra a város első számú fényképészévé.
Lovasszekérről gyűjtötte az emlékeket
A profilváltást nemcsak Klösz szorgalmazta, hisz a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezekben az években kereste meg a fényképészt, hogy segítsen megörökíteni, miképp válik az 1873-ban egyesült főváros lépésről lépésre egy modern világvárossá.
